2022. októberétől „Te hogy csinálod?” címmel on-line szakmai csoport indult, esetismertetésekkel, szakirodalom feldolgozással, hospitálási lehetőséggel, videós órák elemzésével.
A csoport havi rendszerességgel, 8 alkalommal találkozik. Íme néhány, az első alkalommal kapcsolatos vélemény a résztvevők tollából.
1. alkalom
Köszönöm a mai alkalmat. Mindenki rokonszenves volt, jó lesz együttgondolkodni. Tetszett az ismerkedős játék, a bemutatkozó kör. Jelenleg inkább úgy érzem, hogy még egy terhet magamra vettem, de hiszem, hogy minden a javamra van. Várom már a videónézős, gyakorlatiasabb alkalmakat is.
Szép hétvégét,
B.
Számomra igazán gondolatébresztő alkalom volt.
Örülök, hogy a szülő-terapeuta kapcsolattal kiemelten foglalkozunk. Az előítélet kényes téma, és nem egyszerű vele szembenézni. Mostanában figyeltem meg, hogy a képernyő használatához való hozzáállás mélyen szokott érinteni, és általában dühös leszek ezért a szülőkre. Ez akkor is hat a kommunikációmra, ha direktbe nem szeretném kifejezni. Sokszor látom meghatározónak a gyerekek nyelvi és figyelmi problémáinak hátterében, de a családi szokásokon nehéz változtatni, főleg, ha védett terület.
Foglalkoztat, hogy az érzelmek kifejezése, a másik érzelmi állapotának megélése, hogy függ össze a beszéddel. Ehhez a beszédtechnika témája sokat ad majd hozzá. Arra is kíváncsi lennék, hogy mindez hogyan változik egy autizmussal élő esetében.
Számomra még érdekes téma lenne a kétnyelvű gyerekek nyelvi fejlődése és az online terápia.
Én az MLSZSZ hírlevélen keresztül értesültem a csoportról, Facebookon nem vagyok fent. Ezért nem találkoztam a kérdőívvel.
Köszönöm az első alkalmat, kíváncsian várom a következőt!
Üdvözlettel: G. Sz.
Kedves Eszter!
Kérted, hogy írjuk le a véleményünket a múltkori alkalomról.
– Nagyon szeretem azt, ahogy bánsz velünk, ahogy vezetsz minket a képernyőn keresztül is. Szeretettel, finoman és kellő határozottsággal. Ezt a kombinációt én nagyon élvezem.
– Örültem annak, hogy a dadogással és a komplex művészeti terápiával kezdted, mert nagyon kíváncsi voltam rá. Sikerült is bepillantást nyernem. Köszönöm!
– Negatívum az én oldalamon volt. Azt hittem ez a kocsiban ülés jó megoldás lesz, de nem az volt. Igaz nem nagyon volt más választásom, mert időkeretbe voltam szorítva, de a kamionok folyton jöttek, mentek és olyankor mindig jó nagyot rántottak a kocsimon. Ha felhúztam az ablakot meleg volt, ha leengedtem, akkor meg erős volt a forgalom zaja.
– Viszont az alkalom annyira jó volt, hogy a kínlódásaim ellenére nagyon tudtam figyelni.
– Plusz megjegyzés: Az ötlet, hogy ezt így és együtt csináljuk, szenzációs. Annyi mindenben kellet már helytállnom egyedül, magányosan, hogy ez az egész ahogy van, balzsam a lelkemnek.
Nagyon köszönöm a lehetőséget! Szeretettel: M.
Kedves Tanárnő!
Úgy érzem jó helyre kerültem, olyan emberek közé, akik szintén ugyanabban a cipőben járnak. Tapasztalat hiányában nincs meg a bátorság, hogy az ember belevágjon, mert valóban attól fél, hogy hibát követ el.
Bízom a tanárnőben, a csoportban, hogy a tanfolyam során mindezt az érzést sikerül majd leküzdenem.
üdvözlettel: S. A.
Kedves Eszter!
Elnézést, hogy még csak most küldöm a visszajelzésemet az első SzupiCsopi alkalomról.
Nagyon nagy élmény volt kapcsolódni logopédus kollégákhoz, szakmabeliekhez, mert eddig még sajnos nem sok alkalmam volt erre végzős hallgatóként. Jó volt, hogy elhangzott a Komplex Művészetterápia háttere, lényege, egy átfogó képet adott mindenkinek, akár hallott, akár nem még erről a módszerről valaki.
Az esetismertetést is nagyon élveztem. Olyan jó hallani a gyakorlatban előforduló eseteket, nem tankönyvi, hanem komplexebb, néha bonyolultabb példákat. Számomra ez egy nagy-nagy segítség. Erről nagyon várom már a beszélgetést, a fejleményeket.
Az külön tetszik, öröm számomra, hogy mindenféle korosztályból, tapasztalattal rendelkező emberből alakult a csoport, frissen végzett és már egy ideje a pályán lévő, vagy akár még nem dolgozó logopédusból.
Nincs sok tapasztalatom, és jóval kevesebb a tudásom néhány kollégához képest, de mindig magamhoz képest igyekszem majd mérni a fejlődést, amit ezzel a csoporttal együtt fogok átélni reményeim szerint.
Egy célt még megfogalmaztam a napokban magamban: gyakorolni szeretném a szakmai szemmel való gondolkodást, és fejlődni a kommunikációban ilyen téren. Azt gondolom mindezekben, illetve a magabiztosságom fejlődésében is segíteni fognak az alkalmak, hogyha majd kilépek a nagybetűs életbe, a munka világába logopédusként, akkor megálljam a helyem.
Köszönettel
H. E.