+36 (20) 588 6929 balase@senecabeszedstudio.hu

Rólunk mondták

Nagy-Józsa Dorka PCC – Y2Y Hungary Kft. ügyvezető – 2021. március

A fél éves közös munka a Seneca Beszéd Stúdió vezetőjével, Eszterrel, olyan magabiztosságot adott a színpadon, amit korábban elképzelni sem tudtam volna. A munkámból adódóan rengeteget adok elő, minden létező prezentációtechnika, TED-speaker coaching, stb. képzésen jártam már korábban, rutinos előadónak számítok, de ez valami egészen más mélységű munka volt, mint amit korábban megtapasztaltam. Gyakorlatilag újraépítettük a beszédemet, Eszter nem a hibák javításán fáradozik, hanem egy kerek egészet készít, egészen az alapoktól. A rengeteg, elsőre számomra nagyon nehéz koncentrációs feladattal, a ritmusváltásokkal, a labdás gyakorlatokkal olyan dolgokra éreztetett rá, amelyek korábban fel sem merültek bennem, hogy megdolgozandó területek. Nemcsak a hangom, a beszédtechnikám, a hangszínem, hanem az improvizációs készségeim is drasztikusan javultak, mindig hálás leszek a közös munkáért!

Kata – 2021. február

Kisfiamnak 6 éves korában volt egy műtéte, azóta hol jobban, hol kevésbé dadog. Több logopédushoz és iskolapszichológushoz is elvittük,de azt mondták, egyelőre várjunk, el fog múlni. Most 9 éves és bár lehet, hogy idővel elmúlna, úgy gondoltuk, hogy kipróbáljuk az “Eszter-féle”terápiát-sok jót hallottunk róla.

November elejétől végezzük a gyakorlatokat online. Az elején volt pár apró technikai nehézség, de most már profin kezeljük a Zoom-ot.  Eszter nénivel Dani rögtön egy hullámhosszon lett, sokat dicséri, ösztönzi a gyereket óra közben. A feladatok színesek, változatosak, ötletesek, nagyon élvezzük ezt a játékos tanulást. Minden eszköz megvan itthon is (pl.: labda, gyertya, lufi, plüssállat), ami szükséges a feladatokhoz.


Online logopédia – szülői szemmel

Négy hónapja veszünk részt nyolc éves fiammal Balás Eszter online logopédia óráin, heti rendszerességgel. Elsőre nagyon kényelmesnek tűnt, hogy még ki sem kell otthonról mozdulni, és házhoz jön a foglalkozás, de aztán nagyon gyorsan világossá vált, hogy az utazás helyett most az órai közreműködésre kell energiát fordítani, nem is keveset.
Az online foglalkozások során mindvégig, aktívan részt veszek az órán, ami alatt egyszerre több szerepnek kell eleget tennem. Egyrészt segítek közvetíteni azokat a gyakorlatokat, amiket elmondva, illetve képernyőn keresztül látva nem ért meg rögtön a gyerek, másrészt Eszter meghosszabbított kezeként, figyelő szemmel – az instrukciók alapján – ellenőrzöm a helyes feladatvégrehajtást, harmadrészt pedig teljes mértékben részt veszek a gyakorlatokban, ugyanazokat a feladatokat hajtom végre, mint a gyerek, az ő partnereként.
Őszintén szólva, nekem ez a harmadik „szerep” volt a legnehezebb, hiszen amikor először kellett állathangot utánozva beszélnem, hóemberként elolvadnom, vagy a szobában ritmusra össze-vissza járkálnom, akkor az első gondolatom az volt, hogy: „Na, ne már!”. De aztán hamar letisztáztam magamban, hogy itt nem az én egómról van szó, hanem arról, hogy a fiamnak javuljon a dadogása, és ezért ez egyáltalán nem nagy ár. Azáltal, hogy a gyerek azt látja, hogy én is megcsinálom az Eszter által kért gyakorlatokat, méghozzá odafigyelve, a tőlem telhető legjobb módon – és ezért Eszter engem is megdicsér, vagy éppen figyelmeztet, hogy mit rontottam el – ő is sokkal komolyabban veszi, és még inkább igyekszik jól végrehajtani a feladatokat. Az aktív szülői részvétel másik nagy előnye, hogy minden gyakorlatot jól ismerek, tehát a hétközbeni gyakorlások egyáltalán nem okoznak nehézséget.
Saját tapasztalatom szerint az eredményes foglalkozáshoz a szülő nagymértékben hozzájárulhat azzal is, hogy megtalálja az egyensúlyt a különböző szerepek között. Nem szabad átvenni az irányítást, nem szabad háttérbe szorítani a gyereket, nem szabad őt állandóan javítani, vagy kisegíteni, ha elakad. A szülő a feladatok végrehajtásában a gyerek egyenrangú partnere kell, hogy maradjon, mintha ő is Eszter egy másik kliense lenne. Egyébként pedig alázattal, segítő és támogató módon kell jelen lennie, és csak akkor kell megnyilvánulnia, amikor erre szükség van. Engedni kell a gyereket kibontakozni, hiszen őérte van a foglalkozás.

Mit kaptam


Bóna Eleonóra, Maász István – 2007. 04. 23.

Kedves Eszter!
Nagyon szép szombatot köszönhetünk neked. Az együtt gondolkodásnak, az együvé tartozásnak a békéje érintett meg mindkettőnket, de mondhatom valamennyi jelenlevőt. Parányi sziget ez, ami általad megteremtődött. Méltó emlékezésként mesterünkre Montágh Imrére. Engedd meg, hogy Hamvas Béla szavait idézzem köszönetünkként: “A boldogságot csak az bírja el, aki elontja. A fény csak abban válik áldássá, aki másnak is ad belőle.”
Szeretettel ölelünk.
Nóra, István


Michael Winkler a drezdai önsegítő csoport vezetője – 2006. 03. 15.

Kedves Schmidtné Balás Eszter, könyvének kivonata rendkívül tetszett nekem, és nem lehet véletlen, hogy egyes dolgokban magamra ismertem. Újra át is gondoltam a szüleimhez, főként az édesanyámhoz fűződő kapcsolatomat. Könyvével, illetve annak németre fordított részletével sokat segített nekem. Köszönet érte. Nézetem szerint a szülőkhöz való viszony központi kérdés a dadogás legyőzésében, és ha egyszer nekilátunk, ekkor ez az életminőség jelentős javulását eredményezheti. Szerintem Németországban a II. Világháború következményei is nehezítik a dolgokat (nem csak Németországban, de itt erősebben). Egyébként minden szülőnek és gyermekeiknek ajánlom még Alice Müller “A tehetsége gyermek drámája” c. könyvét.


Kóczián László – 2001. március 8. Zsámbék Épületgépész üzletágvezető

Az üzleti életben a kommunikáció kulcsfontosságú. Sok esetben a beszéd előadásmódja nagyobb szerepet játszik mint maga a tartalom.

Vezető pozícióban egy nemzetközi vállalatnál a mindennapi hatékony kommunikáció elengedhetetlen számomra.

A Seneca Nyelvstúdió gyakorlatai jelentősen segítettek abban, hogy beszédtechnikám hatékonyabb és hatásosabb legyen az üzleti életben.

 

Gaál Zsófia Anna – Budapest, 2001. február 19.

Először  a III. Pszinapszison találkoztam Schmidtné Balás Eszterrel. Mivel készülőben voltam a tanári pálya felé, nagy elvárásokkal mentem be az általa tartott beszédtechnika és kommunikációs tréning műhelyre. Várakozásaimban nem kellet csalódnom. Eszter személyisége rögtön magával ragadott, és nemcsak engem, hanem a csoport többi tagját is.

Gyorsan közösséget formált belőlünk, s a rendelkezésünkre álló négy óra alatt számos, a témához kapcsolódó feladattal találkozhattunk. A végén nem is akart senki eljönni, csak némi ráadás után engedtük el Esztert. Ekkor határoztam el, hogy folytatnom kell.

A Seneca Beszéd Stúdióban folytatódott kapcsolatunk. Nemcsak azért mentem el oda, mert egy tanárnak nagyon fontos a szép beszéd és a jó kommunikáció, hanem konkrét problémám is volt. Ha sokat beszéltem, egy-két perc alatt megfájdult a torkom.

Fél évig jártam beszédtechnikai órákra. Kis csoportban dolgoztunk. Eszter mindig odafigyelt arra, hogy „megérkezzünk” a csoportba, felejtse el mindenki ere a másfél órára egyéb gondjait, egymásra és magunkra összpontosítsunk. Az egyéni igényekre figyelve, játékos és mégis komoly munka folyt. A  foglalkozások után megbeszéltük, hogy mi volt jó és mi nem, s a következő alkalommal már ezek ismeretében dolgoztunk tovább.

Mindegyikünk sokat fejlődött a pár hónap alatt. Én azóta már elkezdtem tanítani, s akár nyolc órát is végig tudok beszélni torokfájás nélkül, amit részben Eszternek köszönhetek.


Tolnainé Grábics Mónika: A szülő szemével

Kisfiam, Tolnai Norbi, 12 éves, a Thomas Mann Gimnázium – közismertebb nevén Budapesti Német Iskola – tanulója. 131 az IQ-ja, értelmileg évekkel előrehaladottabb a koránál. Sokszoros matematika és sakkbajnok.

Kivételes adottságai már nagyon korán kirajzolódtak, soha nem játszott a korának megfelelő dolgokkal, 2 évesen már többszáz darabos puzzle-kat képes volt kirakni és ezenkívül csak a számítógép kötötte le. Soha nem aludt napközben, és éjjel is csak 8-9 órát. Ha agyilag nem terheltük le teljesen, akkor kezelhetetlenné vált, ugrált, dobálta a labdát a lakásban, nem bírta elviselni, hogy unatkozik, neki folyamatosan törnie kellett a buksiját valamin.

Ekkor írattuk be a Little Mozart Oviba, ahova 14 ország 26 csemetéje járt és az angol volt a közös nyelv. Itt jól érezte magát, mert 2 és 7 év közötti gyerekekkel volt egész nap, és nem jelentett problémát, hogy 2-3 évesen végigülje a középső- majd a nagycsoportosok foglalkozásait. 4 éves korában kinőtte ezt az ovit, ekkor került át a Nebuló Ovi-Suli iskolaelőkészítő csoportjába. 4,5 évesen pszichológus által elvégzett teszt szerint 8,5 évesek értelmi szintjén állt, 5,5 évesen ment első osztályba, ekkor már jól tudott olvasni, ezres számkörben hibátlanul tudott még osztani és szorozni is. Írni azért nem tudott, mert a keze még nagyon ügyetlen volt, de az interneten való csetelés nem okozott neki problémát…

Viszont a finommozgásával és a beszédjével nagyon komoly gondok voltak. Sokkal gyorsabban járt az agya, mint amilyen gyorsan ki is tudta mondani, amit akart, és ez a mókuskerék minél jobban bepörgött, annál inkább elveszítette a türelmét és képtelenség volt megérteni, hogy mit mond. Nagyon hadart, sok hangja hiányzott, pösze volt. Ez legjobban a magyar nyelvű beszélgetéseknél volt érezhető, mert amikor angolul beszélt, akkor a szavakon gondolkoznia kellett és ez a foyamat lelassult, a beszédje pedig érthetőbbé vált. Járt óvodai logopédushoz, majd az iskolában is egyéni foglalkozásokra, de sajnos jelentős változás nem következett be.

2004. áprilisában Norbi 3.osztályos boldog kisgyerek volt, amikor a Nebuló néhány nap alatt összeomlott. Ekkor került át a Pasaréti Gimnáziumba, néhány iskolatársával együtt, de 2004.októberében onnan is el kellett jönnie. Az új osztálytársai 2-3 évvel idősebbek voltak, és rendszeresen bántalmazták a szünetben, mert az órán esélyük sem volt a tudása ellen.

Ekkor került az ELTE Kiss János Altábornagy Utcai Gyakorló Általános Iskolájába és közben már járt a Thomas Mann Gimnázium iskolaelőkészítőjére, ahol többszáz gyerekből kellett bekerülnie a legjobb 24-be.
Az ELTÉN nagyon jók voltak a tanárok, és azért is mindent megtettek, hogy minél kevesebb attrocitás érje a gyerekektől, de itt is komoly problémát okozott, hogy 2-3 évvel kisebb volt mindenkinél és nem tudta magát megvédeni a szünetekben. Valamint nagyon nehéz volt neki a váltás a magániskolák után, pl.engem nem engedtek be a suliba, az iskolatáskáját pedig nem bírta felcipelni az első emeletre, csak több kanyarban, önállótlan volt, cipőkötés és táskapakolás terén, és az osztálylétszám is a kétszerese volt annak, amit ő megszokott.

A Német Iskolába a tudása alapján felvételt nyert, de csak azzal a kikötéssel, hogy várunk 1 évet, mert itt is 2-3 évvel idősebb lett volna minden osztálytársa és ezt az iskola vezetősége nem akarta. Így kétszer járta az ötödik osztályt annak ellenére, hogy ekkor, 9 évesen a pszichológiai tesztek szerint 13,5 éves volt, de a reál tudását meg sem tudták mérni, mert a tesztek csak 15 éves korig voltak és ezeken a területeken ő maximumot nyújtott…

Jelenleg a Thomas Mann Gimnázium 6.osztályos tanulója. Imád ebbe a suliba járni, az osztálytársai egyben a barátai is és a tanárok is nemcsak elfogadják, hogy ő kicsit más mint a többi gyerek, hanem nagyon szeretik is. És neki nagyon nagy lelke van, amellett, hogy az őt érdeklő területeken abszolút maximalista magával szemben, nagyon fontos neki, hogy őt elfogadják.

2000-ben jelentkeztünk először a Seneca Beszédstúdió nyári napközis foglalkozásaira, de Norbi ekkor még ehhez túl kicsi volt. Norbi 2004. szeptembere óta jár Eszter nénihez logopédiára. Eleinte még a Bercsényi utcába járt egyéni foglalkozásokra, majd Budaőrsre csoportterápiára. Norbi amellett, hogy szépen fejlődik, rendkívül élvezi a foglalkozásokat, pedig a feladatok nem egyszerűek, a tavalyi szülői órán a gyerekek simán legyőztek minket, a szülőket szinte minden feladatban.

Eszter néninél nemcsak beszédterápiát kap, hanem hatalmas pszichológiai törődést is. A Nebuló becsődölése utáni sajnálatos többszöri iskolaváltás alatt az egyetlen biztos bástya az életéban a Seneca beszéd stúdió volt. Itt az érdekes és hatékony feladatok mellett jut idő és energia a gyerekek lelkivilágának ápolására és a problémáik megbeszélésére is. Eszter néninek nem jelent problémát a különböző képességű gyerekek csapattá varázsolása , és nála egyaránt helye van a gyengébb, és a „túl jó” képességű nebulóknak is.

Norbi beszéde nagyon sokat fejlődött, Eszter néni szokta is mondani, hogy – Norbi, neked már szinte nem is kellene járnod logopédiára! – de ő erről hallani sem akar!

 

Vajda Krisztián -Hatott-e a képzés a személyiségemre és az önismeretemre?

Lassan negyvenéves leszek és nemsokára már két éve járok fejlesztésre. A problémám egy komplex beszédrendelenesség – a hadarás, gyorsbeszéd.
Nagy nehezen vettem rá magam, hogy kezdjek valamit ezzel a problémával. Az első órán Eszter közölte velem, hogy hosszú folyamat lesz, amíg megváltozik a beszédem és a terápia a személyiségemre is hatni fog. Szkeptikus voltam, nem tudtam elképzelni, hogy fog ez megtörténni.
Nagy dilemmát okozott régebben, hogy telefonon hívást kezdeményezzek, vagy megszólítsak valakit. Azért jelentett nehézséget, mert az első 10 másodpercben hadartam, érthetetlenül beszéltem. Mindig visszakérdeztek. Mára ez teljesen megváltozott. Már bátran veszem fel a telefont és bátran mutatkozok be.
A terápia globálisan hatott rám. Ahhoz, hogy a beszédem változzon, sok területet fejlesztünk. A személyiségem és a beszédtechnikám is változott. Arra jöttem rá, hogy ezek együtt fejlődnek és nem lehet különválasztani, mindkettő hat egymásra.
Az önismeretem is fejlődött és magabiztosabb vagyok. Ez a beszédemre is nagy hatással van. Jobban figyelek magamra, a beszédemre, a gondolkodásmódomra és ezáltal jobban ismerem magamat.
Az önismeretemet nagyban fejleszti, hogy Eszter a személyiségemre is hatni próbál. Úgy érzem a gyakorlatok mögött én vagyok.
Ahogy a beszédem változik, úgy változok én is, és egyre magabiztosabbá válok.

 

Vajda Krisztián, Audi Motor Hungaria Kft. Győr

„Mindennapi munkám során észrevettem, mennyire fontos az, hogy milyen módon fejezem ki magam, egyáltalán hogyan kommunikálok azokkal az emberekkel, akikkel dolgom van. Ezért azt gondoltam, hasznos lenne számomra egy beszédtechnikai fejlesztő tréning. Felkerestem egy kollégámat, aki itt az Audi-nál, a személyügyön dolgozik. Ő javasolt egy tréninget, amelyet ő már elvégzett, és nagyon pozitív benyomásokat szerzett.

Éppen most veszek részt ezen a tréningen. A következőkben összefoglalom, hogy ennek során számomra milyen tanulságok jöttek elő, miben fejlődtem, mit tanultam meg eddig. Három témakört fogok röviden érinteni. Ezek: a hangképzés, a koncentráció és a légzéstechnika.

Akkor beszéljünk először a hangról! A hang igen fontos dolog. Fontos, hogy milyen hangon, milyen hangerővel, milyen hangmagasságon mondjuk ki a szavakat. Viszont a hang önmagában nem elegendő, jelentős a szerepe a tempónak is. Ha kiejtem a szavakat, akkor mind a hanggal, mind a tempóval befolyásolni tudom azt, hogy minél hatékonyabban érkezzen a mondanivalóm a vevőhöz. Rengeteg jó példán keresztül megtanultam, hogyan lehet a hanggal játszani, melyek a hangom erősségének a határai. Ezzel eddig nem voltam tisztában, mert még soha nem volt alkalmam kipróbálni. Mindez a beszédtechnika tréningen – hatékony és meggyőző módszerekkel – a „felszínre kerül”. Ez hasznos, jó dolog, hiszen a hétköznapi életben az ember ezekkel a határokkal nem gyakran találkozik. Fontos a kommunikáció során, hogy ne csupán a beszédre figyeljünk. Pontosabban szólva a beszédre kell figyelnünk, de ez nem annyiból áll, hogy arra figyelek, hogyan mondok ki valamit, hanem hogy mit is mondok. Egy adott előadás vagy prezentáció során mindig egyszerre több dologra kell koncentrálnunk. Valójában elég nagy mennyiségű koncentrációs gyakorlat elsajátítása szükséges ahhoz, hogy ez a speciális képesség kialakuljon. Az ilyen gyakorlatok végzése szerintem többek között arra is jó, hogy a motoros beidegzés, tehát az agyunk, az irányító- és a szájunk, a végrehajtó szerv közötti kapcsolat kialakuljon, megerősödjön.

Mindez viszont nem elég! Mert ugye egy jó kommunikátornak, vagy egy jó szónoknak – ahogy az előbb elmondtam – van megfelelő hangereje, a hangerőhöz viszont levegő kell! Lényeges dolog, hogy a szónoklatunk, a prezentációnk során hogyan lélegzünk, hol veszünk levegőt. Ez megint olyasvalami, amit én eddig nem tudtam, hiszen senkisem hívta fel rá a figyelmemet. Megtudtam például, hogy a helyes belégzésnél nem emelkedik meg a váll. A jó légzéstechnikánál nem elsősorban a mellkasba gyűjtöm a levegőt, hanem lejjebb, a hasamhoz, aholis aztán a rekeszizommal kitűnően tudom szabályozni azt, hogy mikor, mire, mennyi levegőt használjak fel.

Ez csak három példa volt abból, amit itt eddig az elmúlt órákon megtanultunk. Mindezeket persze később szeretném minél magasabb szinten elsajátítani, és a gyakorlatban automatikusan is használni. Mindenképpen azt érzem, hogy jó úton járok. Ennek bizonyítéka, hogy akikkel nap mint nap beszélek, megjegyzik, hogy nagyon sokat fejlődött, javult a beszédkészségem.”

Elmondta 2007. november 29-én, egyéni alapozó tréningjének 16. óráján, önálló beszédmű előadásának gyakorlataként.

 

Tolnai Norbert

Tolnai Norbertnek hívnak. 12 éves vagyok. A Budapesti Német Általános Iskolába járok. Tavaly kerültem oda, most 6.osztályos vagyok.

Testvérem nincs. Van egy apukám, egy anyukám, 2 nagymamám, 2 nagypapám, 2 dédnagymamám, 1 dédnagypapám, 1 nagynéném, 2 nagybátyám és 2 unokatestvérem.
Apukám most 43, anyukám 31 éves. Most van az egyetlen olyan év, amikor pont annyi éves az apukám, mint amennyi anyukám és én vagyok, illetve én pont annyi éves vagyok, amennyi korkülönbség van a szüleim között. De ez a kettő ugyanaz.
Amikor születtem, anyukám még csak 20 éves volt. Szüleim sakk nagymesterek.

Nem vagyok nagyon erős testileg, de amikor logika kell, abban nagyon jó vagyok, főleg a saját korosztályomban. Szeretek aktív lenni, és nem nagyon tudom kibírni, hogy egyáltalán ne csináljak semmit perceken át. A kézügyességem nagyon nem jó, de elég jó vagyok az olyan sportokban, ahol nem kell sokat futni. Gyenge a lábam, de erős a kezem, ezért például ping-pongban jó vagyok. Szinte észre sem veszem, hogy elfáradok, 2 órát is képes vagyok játszani.

Nem szeretek egyedül lenni, szeretem, ha sokan vagyunk. Eleinte szerettem volna testvért, de már régen nem, mert akkor mindenből 2 kellene, meg biztosan zavarna.

Szeretem a gyors sakkpartikat, amikor lehet izgulni. Biztosan nem leszek sakkozó, erre születni kell. Ismerek olyat, aki reggel fölkel, még pizsamában odaül a gép elé és figyeli az állást. Én nem ilyen vagyok, sokminden más is érdekel. Még nem tudom, mi leszek.

Már nagyon régóta járok Eszter nénihez. Eleinte egyéni foglalkozásokon vettem részt, akkor még a Bercsényi utcában. Emlékszem, mindig nehéz volt parkolóhelyet találni. Később csoportba kerültem, ahol dadogókkal együtt jártam. Néha kicsit idegesít, hogy várni kell és furcsa, hogy én ezt tudnám és ő ezt nem tudja, de megértem. Én már valamilyen szinten hozzászoktam, hogy nekem gyorsabban mennek a dolgok, pl a matekot is mindenki rólam másolja.
Kedvencem a koncentrációs gyakorlat, amikor tapsolni kell, és főleg, amikor közben valami nehezet csinálunk, pl bele kell mondani valamit, a lépés. Az elején tragikus volt a beszédem, főleg az „r” ment nehezen, ez még mostanában is elakad néha.

A mai napig szeretek Eszter nénihez járni.